15. bejegyzés

“Unalmas” hétköznapjaink Thaiföldön (vegyes gondolatok) – első rész

Thaiföldi életünk sem mindig “filmszerű”. Néha könnyedén, néha viszont küszködve birkózunk meg a hétköznapok otthoni viszonylatában egyszerű feladataival, amik itt sokkal bonyolultabbnak bizonyulnak.
Ami elsőre most eszembe jut, az a hajfestés. Gyári szőke vagyok és ezen itt Thaiföldön sem kívántam változtatni. Így imádott fodrászommal (20 éve járok hozzá!!!  ) Mónicskámmal azt találtuk ki, hogy ad nekem hajfestéket tubusban és hidrogént flakonban és ha nem kapcsolnak le velük a reptereken (bőröndben jöttek velem) majd én szépen befestem magamnak. Aha..persze. A kikeveréssel még nem is volt gond, mivel pontos utasításokkal indultam az arányokra vonatkozóan. Egy kora reggelen elszántam magam, akkor most!!! Igyekeztem olyan mozdulatokkal felvinni a kikevert trutymót, ahogy azt 20 éve nézem a tükörben. Az első tincsiig nagyon jól ment de aztán elvesztettem a fonalat, hogy hol tartottam…  Akkor már mindegy volt, gondoltam majd Móni helyrehozza ha hazaérek, itt meg tök mindegy hogy nézek ki. (Ami Thaiföldön történik, az itt is marad! ) Feldobtam a masszát úgy ahogy értem. Hmmm…jó lett!  Mondjuk hátul nem tudom, nem mertem megnézni. 
A mosás, teregetés sem olyan, mint otthon. 3 választásod van (nincs mosógép a házakban) : az első, hogy elviszed a mosodába. Egy utcán belül kb. 3 mosoda is van,beadod a cuccot, kapsz egy listát és megmondják, hogy mikorra menj vissza. Pár óra múlva tökéletesen kimosva, szárítva, vasalva, bezacskózva kapod vissza. Ez viszont szerintem elég költséges, én csak a törölközőket, kéztörlőket adtam be, 125 Baht-ot fizettem (1000 forint). Az itteni törölközők hófehérek és bármennyire is tűzről pattant menyecske vagyok, nem tudom fehérre mosni a cuccokat még otthon sem. Ez otthon is gondot jelent Marci fehér tenisz zoknijainak mosásakor. Amikor megismerkedtünk (3 és fél éve) minden zoknija makulátlan volt. (nem, nem új zoknikról beszélünk) Marci szülei nem tudom hogy csinálják, mitől olyan kurva fehér minden zokni, éppúgy, ahogy anyámnál is minden fehér, fehér marad. Én próbáltam anyukámtól megtanulni, aki mindig elmondja, hogy ” ÓÓÓÓH nagyon egyszerű… csak egy kis Vanish szappan, meg beáztatod, megdörzsölöd, közben hozzáadsz egy kis fehérítőt… varjúhájat…rókalábat…. disznózsírt .. mezei zsurlót…  Ha meggebedek, akkor sem olyan fehérek azok a zoknik, pedig kézzel és géppel is mosom őket. Elengedtem már…  )

Vissza Thaiföldre, a második lehetőség, hogy elviszed a dzsuvás ruháidat egy utcai mosógépbe. Az effajta “szolgáltató cégből” is találunk minden utcában legalább ötöt-hatot. Ki vannak paterolva az utcára mosógépek, bedobsz 20 vagy 30 baht-ot (van rajta egy nyílás, ahova bedobod a pénzt, mint egy nyerő automatába), elindítod és visszamész a tiszta cuccaidért, otthon meg kiteregeted. Már sokszor terveztem, hogy kipróbálom, de valahogy sosem jutottam még el a csodagépekhez.
A harmadik lehetőség, amit én is gyakorlok, hogy kimosod a kis kezeiddel a csapban. Vettem mosóport, öblítőt (ezek beszerzése sem volt egyszerű, következő bejegyzésemben ez is benne lesz) és két-három naponta kimosok. Mivel egész nap mindhárman szinte pucéron vagyunk (30-32 fok van) – jó, én a tanításhoz felöltözök…jó esetben  – nem túl nagy feladat kimosni. Marci minap beszélt az egyik közös barát tanítványommal (lány, hál istennek) Skype-on az órám után, elmondta Neki, hogy én igazából deréktól lefelé meztelen vagyok az órák alatt.    Neeeeem!!! 

 

 

 

Majd kiteregetem arra a szárítóra, amit madzagból csináltam az erkély korlátaira kötözve vagy a tegnap szerzett szárítóállványra, ami annyira rozsdás volt, hogy bevontam ma hajnalban cellux-szal (Cece által inspirálva) ezzel felkeltve mindenkit a környéken. (Ismeritek azt a cellux-hangot, amikor próbálod lassan, óvatosan húzni a tekercsről, de akkor is ordenáré zajos, ez főleg suliban, óra alatt emlékezetes) Nincs vége a hétköznapi kihívásoknak, a 16. bejegyzésben érkeznek.