16. bejegyzés
Még mindig “unalmas” hétköznapjaink Thaiföldön (vegyes gondolatok) – Második rész

A bevásárlás otthon rutinos, kissé unalmas tevékenységeim közé tartozik, de itt inkább küldetés és kihívás. Számos választásunk van: piac, utcai árusok/boltok az út szélén, 7/11 bolt, Family Markt bolt, Makro raktáráruház. Mindent, de tényleg mindent be tudsz szerezni, ha!!! és ez itt a lényeg, ha felismered milyen boltban vagy és hogy éppen milyen árucikket tartasz a kezedben. Már a zöldségesnél elakadsz mert néhány gyümölcsöt be tudsz azonosítani de rengeteg olyan van, amiről még csak nem is hallottál. Ilyenkor ha jófej a thai néni és látja értetlenkedésedet a gyümölcsök láttán, akkor felajánl egy falatot a gyümölcsből, amit már 10 másodperce bámulsz mert nem tudod hova tenni a dolgot. Ha raj vagy akkor gondolkodás nélkül megeszed és reméled, hogy nem fogsz tőle okádni. Ugyanez a helyzet az út szélén lévő magánház-bodega-pavilon-bolt kombóval. Ül a kimerült serdülő korú kislány, szeme becsukva, alszik munka közben mert nem az ő döntése volt, hogy boltos lesz, hanem anyu ráparancsolt. Thaiföldön 14 éves korig ingyenes az oktatás, utána ha nincs lóvé beáll a gyerek dolgozni valamit, a családi munkaerőt erősítvén. Szerintem ilyenkor egy ilyen beszélgetés zajlik otthon:
– Mit csináljunk a gyerekkel, kijárta az iskolát. Jaaaaj tudom, nyissunk egy boltot itt a teraszon. Sittichai!!! Hozzad már azt a zártszelvényt meg a hátsókertből a horganyzott lemezt és dobd össze gyorsan, holnaptól a leány árul. (A Sittichai tényleg egy thai férfi név…megnéztem…jelentése: siker. Ilyen névvel biztosan nyereséges lesz a boltjuk az elképzelt karaktereimnek    ) Egyébként valóban nyereséges lesz, mert Thaiföldön a családi vállalkozások adómentesek, így bármikor kirakhatod a gyereket vagy a mamát egy kis mellékkereset okán. Szóval árulnak valamit, mindent….mindent is! 🙂 átlátszó műanyag dobozban, átlátszó zacskóban, de hiába látod a becsomagolt árut, fingod nincs róla mi az. Nem beszélnek angolul, jön az activity-zés, mindazonáltal nehéz elmutogatni az ízeket meg a kaja féléket. Mutatja a leány, hogy jaaaaaj nagyon finom lesz! És tudván, hogy 50-50 % esélyed van szar vagy jó kaja reményében, mégis megveszed. A minap színes kis golyókat vettem, gondolván, hogy ami színes, az cukros, szóval süti. Hát nem…  És hiszitek vagy nem, most sem tudom mi volt az. Szerintem kakashere mézbe és cukormázba forgatva. 

A Seven-Eleven-be betérve folytatódik az agymenés. A polcokon az árucikkek roskadozó polcai oldalán gondosan fel van tüntetve az adott termék súlya, ára, megnevezése. Thai-ul. Fogalmad sincs, hogy éppen hajbalzsamot vagy majonézt szorongatsz-e. Megkérdezheted az egyforma  arcú leányok egyikét, de úgysem beszél angolul Ő sem, odajön a polchoz és úgy tesz, mintha tudná mi az atyaúristent akarsz. Mosolyog, hangsúlyosan elnyújtott “káááááááááu” felkiáltással  és rámutat valamire ami külsőre köszönőviszonyban sincs azzal, amit te keresel. Vagy elhiszed Neki, vagy nem és akkor jobb híján igyekszel egyedül kilogikázni hol van az áhított termék. Lisztet akartam venni mert gondoltam csinálok Milánnak nutelás palacsintát mert nem eszi a Thai kaját az a “kurva” gyerek! 🙂  Vettem is, csináltam is Neki…sós palacsintát. Mert hogy itt kb. 8 féle liszt van: csirke panírozásához, hal panírozásához, sütihez, palacsintához. Én “csirkés palacsintához” valót vettem de igyekeztem menteni a menthetőt, – amúgy sem vagyok egy konyhatündér –  teletoltam cukorral a palacsintatésztát és jó adag Nutelát kentem bele. Megeszed!!!!! 🙂 🙂 🙂 Megette. Mondta, hogy nagyon finom volt…ha tudta volna… 🙂 A prézlit nem találtam sehol ezért Marci eltekert a Makro-ba (raktár áruház, kb. mint otthon a Metro) kezében a füzetemmel, ahol  a net-es  magyar-thai fordító segítségével korábban kiírtam a legfontosabb túlélő kifejezéseket thai írással, magyar betűkkel a kiejtését, mint egy fogyatékos.   Éééééés hiszitek vagy nem,  el tudták olvasni a thai írásomat, így  Marci diadalmasan térhetett haza a prézlivel. 🙂 Képtelenség továbbá eldönteni, hogy a műanyag flakonban tej, joghurt, kakaó, gyümölcslé vagy talán valami szósz lapul-e. Nem érted, hogy a kenyerek között miért van zöld és rózsaszín is, aztán rájössz, hogy ez “gyerekbarát” toast kenyér már héj nélküli kiszerelésben.

A piacon a tengerből kikecmergett állatokat mustráljuk, hogy ez él-e még vagy hogy akkor ez most a feje vagy a lábai,  sütni kell vagy főzni, esetleg nyersen együk. A tojás lehet fehér vagy rózsaszín héjú mert valamilyen szirupban ázott, hogy megszínezze. A bogarakból kaphatsz kóstolót mielőtt eldöntöd, hogy lárvát, szöcskét vagy tücsköt kérsz-e. Marci mindig úgy dönt, hogy vegyesen a legjobb, nem szarozik csupán egy bogárral. A kisütött készételeket is megpróbálhatod felismerni szag és forma alapján, de soha semmi nem az, aminek látszik.

Aztán rájössz, hogy az életben soha semmi nem az, mint aminek látszik és pont ez az amiért mókás hely ez a bolygó. 🙂