17. bejegyzés
Magyar mentalitás? Kösz, nem!

Mitől vagyok mindig boldog, nem csak Thaiföldön – hitvallásom, spiritualitásom

Rebekámnak ajánlva
Mondták már rám, hogy „”világbékés agymosott”, de tudjátok mit? Inkább legyek agymosott, mint megkeseredett, magyar mentalitású ember. Ne értsétek félre, nem akarok Gandhi lenni, sőt nem is a Magyarországon történő dolgok ellen prüszkölök. Nekem otthon is minden jó, sőt tökéletes. A probléma a magyar emberek nagy százalékának a fejében van, úgy, hogy nem is tehetünk róla. Kicsi korunk óta kódolják belénk, hogy mitől kell félni, mit nem illik csinálni, mi az amiből biztosan gondod lesz…legyél szar kedvű, panaszkodj, pletykálj másokról, az tetszik a legtöbb magyarnak és így könnyedén tudsz majd beilleszkedni ebbe a közegbe. Elvégre is magyar vagy, ne akarj már mindig jó kedvű lenni…annyi „szörnyű” dolog van körülötted, indokolt, hogy negatív rezgésben és rettegésben éld le akár az egész életed.

Én úgy döntöttem évekkel ezelőtt, hogy „Bassza meg! Én ezt nem akarom!” Szabad akarok lenni, testben és elmében, jól akarom érezni magam mindig, amíg ezen a bolygón lélegzem.

Akinek eddig sok a dumám, az most lépjen ki mert ha már leültem ezzel a gondolattal ma reggel, akkor le is írom részletesen.

Nézzük csak miben hiszek: egy felsőbb erőben, aminek mi is részei vagyunk. Nem akarom Istennek nevezni mert ennek a névnek a hallatán mindig egy szakállas, fehér ruhás aggastyán férfi képe jelenik meg a fejemben a felhőkön ücsörögve – és szerintem sokak fejében – kezét széttárva néz le az emberi lényekre. De miért férfinek képzelem? Miért nem egy nő? Miért öregnek látom? Ennyi erővel lehetne egy fiatal szexi nő bikiniben vagy éppen egy gyermek játszós ruciban. 🙂

Ezért inkább csak Forrásnak gondolom, amiből minden erőm, gondolatom, létezésem fakad. Évekkel ezelőtt még ilyen mély gondolatokkal nem foglalkoztam, leginkább hajtottam a pénzt, igyekeztem megfelelni azoknak a körülményeknek, amit mások vártak el tőlem. Ezzel sem volt nagy baj, csak annyira, de annyira feszült, szürke, malomkerék napok zajlottak az életemben. De aztán eljött a pillanat, amikor elmúltam 40 és azon kezdtem el agyalni, – mint mindenki ezen kor körül – hogy mi a „bizonyíték” arra, hogy van valami féle felsőbb erő. Egy nagyon alapvető gondolat kerített hatalmába: mitől mozog az ember teste az egyik pillanatban és mitől áll meg minden testrész és szerv működése egyik pillanatról a másikra. Nincs különbség szerkezetileg (sejt vagy szövet szintjén) a frissen elhunyt ember testében és a még élő ember teste között. De mégis valami kimegy belőled, amitől az egyik pillanatban még mozdultál, lélegeztél, gondolkodtál, az a következő pillanatban már nincs ott. Kapod valahonnan és távozik valahová.

Hiszek a gondolat erejében és hogy amit hiszel, mélyen és igaznak, arra fele fog mozdulni az életed. Próbálj csak meg visszagondolni az életedben, amikor rettegtél valamitől az úgy is lett. Addig, addig gondoltál rá rettegve, míg elhagyott, elfogyott, elromlott, tönkrement. De biztosan találsz olyat is az életedben, amiben nagyon hittél, hogy jó lesz, jól fog alakulni, az is úgy lett.

Hiszem, hogy a gondolattal beteggé, egészségessé, kövérré vagy sovánnyá teheted a tested egészen rövid idő leforgása alatt. A gondolattal megváltoztathatom az emésztésem, a fájdalmam, a sejtjeim öregedését és bármit kívül és belül egyaránt. Megváltoztathatom a napjaim, az érzéseim, az életem folyását.

Hiszek a természet erejében, megszállottan osztom a „vissza a természethez, vissza a gyökerekhez” nézetet és igyekszem minél inkább a „nomád”, néha pedig a „digitális nomád” életemet erősíteni. Pont ezért, amikor visszatérünk Magyarországra felépítjük a Léle(k)gző Kertünket (erről is találsz több info-t Lélegző Kert névvel a Fb-on) Varázslatos helynek ígérkezik, sok ember számára nyitva fog állni, tiszta szívemből hiszem, hogy ez lesz az a hely, ahol tanulhatnak, megnyugodhatnak és feltöltődhetnek majd az arra „éhezők”.

Fejtegethetném ezt még sokáig, de nem akarom túltolni, nem is ez az írásom célja. Inkább a praktikus részéről írok, hogyan és mit teszek a boldogságos életemben spirituális és érzelmi intelligenciám fejlődésének okán.

Olvasok. Gyerekkoromban utáltam, bénán olvastam, lassan és egy csöppet sem élveztem. Ez fiatal felnőtt koromban sem változott, mindig az volt az ürügy, hogy dolgoznom kell, a gyerekekkel kell foglalkoznom, takarítanom kell, el kell intéznem ezt meg azt. Aztán eljött a nap, amikor a kezembe került egy könyv amiről a címe alapján semmi jót nem gondoltam, mégis valami miatt elkezdtem olvasni. Csodás volt és elkapott a gépszíj. Megszállottja lettem a könyveknek, olyan lett, mint a lélegzetvétel vagy az evés. Kell nekem! Pont azon vergődöm, hogy minden könyvet kiolvastam már amit magammal hoztam ide Thaiföldre és kéne szereznem még valahogy. 🙂 Az olvasás részemről könyvből, igazi könyvből történik, ahol érezhetem a könyv tapintását, illatát, súlyát. Olyan az olvasás számomra, mint egy burok. Úgy értem, amikor kinyitom a könyvet, akkor egy kaput nyitok egy olyan világba, ami akkor és ott csak az enyém. Hiába jönnek-mennek az emberek körülöttem, hallom a zajokat és érzékelem az eseményeket, de benne vagyok abban a buborékban, amit a könyv von körém és oda senki más nem tud bejönni, nem tud belepillantani, mint mondjuk egy komputer monitorjára. Menj el egy könyvesboltba, indulj el a sorok között és meglátod, ordítani fog legalább egy könyv, hogy „vegyél meg, vegyél meg!”. Vedd meg, akármi is az – ne sajnáld rá a pénzt, akkor sem, ha „drága” mert gondolj bele, mennyi baromságra költesz egy hónap alatt, olyanokra, amire igazán nincs is szükséged, de olyan jó hogy ott tárolod magad mellett a lakás vagy ház valamelyik besuvasztott részében. Most őszintén…ugye van ilyen helyed a házban? Nagyon jó példa erre a ruházat, nézz be a szekrényedbe és látni fogod, hogy bármennyire is „csóró” vagy, okádja ki a szekrény a rongyokat irgalmatlan mennyiségben és a 70%-át évek óta nem vetted fel. De ha bejutsz egy ruházati üzletbe, akkor mindenáron meg akarod szerezni az újabb darabot, mondván, hogy abban majd jól fogsz kinézni. Nem fogsz. Ha a jelenleg meglévő ruháidban nem nézel ki jól, vagy legalább is Te úgy gondolod, akkor semmiben sem fogsz, minthogy akkor a testeddel, pontosabban fogalmazva a tested benned élő képével van gond. A legtöbb nő kövérnek gondolja magát és azt reméli, hogy ha megvesz egy újabb ruhadarabod, attól majd nem lesz kövér. Ugyanúgy kövérnek fogod érezni magad az új ruhában is, alakítsd át a tested elképzelésed szerint és vedd fel a rég nem látott mini ruhát a dobozban szunnyadó tűsarkúddal. A kövér fogalma egyébként abszolút viszonylagos. Ami nekem nem kövér, az másnak az lehet vagy épp fordítva. Nincs kövér és sovány ember, ezeket is csak mi találtuk ki, számokat és formákat rendeltünk hozzá, meghatároztuk a szép és csúnya fogalmát, ami lássuk be tök hülyeség. Nekem például nagyon tetszenek és rendkívül szépnek találom az öreg emberek arcát míg mások csúnyának tartják a ráncokat. Nézzetek hülyének, de egyszer szemléljetek meg tüzetesebben egy nagyon öreg ember arcát. Annyi, de annyi szépség van odarajzolva a mögé az arc mögé. Történeteket, eseményeket képzelhetsz mellé. Elkalandoztam…. 🙂 Ha kezedben a könyv, az első nyugodt pillanatodban kezdd el olvasni és vedd fel a sorok áramlását, úgy, ahogy most is teszed az én soraimat olvasván.

Meditálok. Nem vagyok mestere még a meditációnak, de igyekszem mert rettentő érdekes és magával ragadó ha egyszer kipróbálja az ember. Lehet megint azt mondani, hogy jaaaaj nekem erre nincs időm. De ha erre nincs, hogy megismerd saját belsőd, akkor mire van időd? Semmire. Csak szaladsz de úgy, hogy még saját magad mellett is elszaladsz, azt sem tudod ki vagy, miért jöttél ebbe a világba, mi az életed célja, mi a küldetésed. Hajszolod a tárgyi dolgokat, mesterséges boldogságot kreálsz magad köré, de belül érzed, hogy ez nem az aminek lennie kéne. Tudom miről beszélek, volt részem az utóbbiban is jó pár évig. Ma már tudom, hogy a tanítás a küldetésem. Itt nem csak az angol nyelv tanítására gondolok, sokkal inkább valami féle energia átadó vajákos asszonyként, pozitív érzések és értékek átadására. Ezért a jövőben tervezem, hogy olyan órákat is tartok majd, amikről most olvasgatsz – akár angol, akár magyar nyelven. Divatosan szólva Spirit Guide (szellemi vezető) munka, de nem akarok nagyképű lenni. 🙂 🙂 🙂 (majd várom az erre érdeklődést mutató emberek jelentkezését) J Most mondhatjátok, hogy elment az eszem és hogy bárki tud „spirit guide” lenni, de ez nem így van. 26 éve foglalkozom (tanítok) emberekkel, kettesben összezárva egy tanteremben. Ismerem az emberek gondolatait, fájdalmait, vágyait, kérdéseit. Nem olyan egyszerű dolog ez, sok évnyi megfigyelésre, tanulásra van szükség ahhoz, hogy egy rezgésre tudj jutni ezerféle emberrel rövid idő alatt. 🙂

A meditációt nem kell tudományosan végezni, csak egyszerűen feküdj le vagy ülj le és ne gondolj semmire irányítottan. A gondolatok jönni fognak maguktól, meg sem tudod állítani őket úgy zúdulnak majd. Nehéz ám nem gondolni semmire! Én mindig egy kedvenc mantrámat hallgatom közben, mert hiszem, hogy a zene a negyedik dimenzióba való belépés kulcsa. Szóval csak fetrengsz és hallgatod a zenét, (az én kedvencem: Ek Ong Kar Sat Gur Prasad) hagyod a pi…ba a mosást meg a csekkeket, a főzést, a fűnyírást, a főnököd, a gyerekeid, a férjed/feleséged, a szüleidet és mindent. Csak Te vagy erre a 15 percre. Azért lássuk be 15 perc nem olyan hosszú idő, 2 cigi. 🙂 Meditáció közben jön minden fontos gondolat, valahogy össze vagy kapcsolódva a Forrással és olyan ötletek bukkannak fel az agyadban, amik egyébként nem szoktak. Na, ezeket a gondolatokat kell tényleg megcsinálni, akkor is, ha a meditáció után, visszacsöppenve a körülötted lévő „valóságba” úgy érzed, hogy lehet, hogy nem is olyan jó ötlet. De igen az! Hülyeség vagy nem, jó lesz az. Továbbá, ilyenkor kapsz válaszokat az agymenéseidre, tisztán és világosan érezni fogod a választ a kérdéseidre, megoldásokat kapsz a még meg nem oldott dolgaidra, útmutatást kapsz gyakorlatilag mindenre. Ami vicces az egészben, hogy saját magadtól kapod a válaszokat, amik tudat alatt ott vannak benned, csak elő kell hozni. Minden jó dolgot az életemben így találtam ki. Szóval nem is vagyok olyan kreatív, csak jól tudok kapcsolódni és turkálni a tudat alatti énemben. 🙂

Ma reggeli zenés meditációm során kaptam a gondolatot, hogy ma nem feltétlen Thaiföldről kellene írnom, hanem erről. (Pedig egy egész hosszú listányi témakört írtam fel magamnak, amiket Thaifölddel kapcsolatban szeretnék még leírni. ) Na, majd most meglátjuk, hogy jó ötlet volt-e…. 🙂Pár perce kimentem egy cigire, Marci kijött azzal a mondattal: „Lili, tudod, hogy én mi akarok lenni? Pankrátor.” 🙂 Megértem és támogatom. 🙂Válaszként az jött ki belőlem, hogy én meg olyan kubai táncosnő, flitteres bikiniben fejdísszel, olajozott barna testtel, Karneválon az utcán táncolva. Marci biztosított róla, hogy teljesen ésszerű és simán lehetséges az álmom. 🙂 Most kéne egy vonal, hogy hogyan lehet az ember pankrátor vagy éppen Salsa táncosnő….🙂 Van valakinek tapasztalata ilyesmikben?

Visszatérve még egy gondolatra a meditációval kapcsolatban, nem kell nagyon tervezni, csak inkább kipróbálni, mit veszíthetsz rajta? 15 percet maximum. 🙂

Most egyenlőre ezek zúdultak ki belőlem, de itt láthatjátok a listát, amit még szeretnék kifejteni ebben a témakörben folytatván ezt a blog-ot. Hátha valakit érdekel…:)

– Keresem az értékes emberek társaságát.

– Kizárom a negatív embereket és dolgokat.

– Alkotok.

– Adok.

– Kiléptem a tárgyak bűvöletéből.

– Rendszeresen kilépek a komfort zónámból.

– Gyermeki énemet erősítem.

– Táncolok. 🙂 🙂 🙂

– Tényleg leszarom a “lehúzós” negatív véleményeket

– Valóban elengedtem, nem csak mondom.