Vissza a civilizációba. Így éreztem tegnap magam, amikor 2 hónap Bali után leszállt a gépem Kuala Lumpurban.

Ohh wowwww, út….mitöbb autópálya… micsoda? 45 km a belváros? Hajnalra nem érek be… aztán minden megy flottul, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. És az európai lelkem örül. Élvezkedik. Élvezi a biztonságot, a kiszámíthatóságat. Hívok egy Ubert, csörög a telefonom, a sofőr az, az sem érdekli hogy amerikai számot hív  és 1 perc alatt ott van.  Beülök… kérdezem kicsit aggódva, ugye tudod hova megyek… ő profi biztonsággal… persze hölgyem, itt van a megrendelése előttem. Még jó, hogy ő tudja, mert nekem fogalmam sincs. 🙂 Semmi időm nem volt felkészülni KLből.

Zene a lelkemnek és az egomnak. Minden a helyére került.  Olyan civilizált. Elindulunk. Mi több száguldunk Kuala Lumpur belvárosa felé. Én közben félve megkérdezem a sofőrt van-e a kocsiban USB töltője a telefonomat tölteni és van!!! :O

Lelkem megnyugszik, érzem. Közben a kocsi sötétjében nőies kecsességgel letörlöm a még reggeli, a lábszáramra ragadt homokot a bali tengerpartról. Azért egy felhőkarcoló 30. emeletére mégsem mehetek be így. Nem vette észre…. Megnyugszom.

Aztán ahogy suhanunk az autópályán hirtelen képek ugranak be… a reggeli lovaskocsi, ami vitt ki a csónakomhoz Gili Air-en.. hoppá… meglátom az első felhőkarcolót… az agyam automatikusan emlékező üzemmódra kapcsol. New York, itthon vagyok megint. Aztán hirtelen kitörlöm ezt a badarságot az agyamból és emlékeztetem magam, hogy ez Ázsia és Kuala Lumpur… 🙂

Aztán hirtelen valami történt. Az első percek extázisa után hirtelen visszaesek. Hol a természet, a pálfafák, a homok, a napsütés… az óceán, amiben még tegnap ültem órákon keresztül és néztem a halakat és a kis bali csillaghalakat alattam.

Betonrengeteg. Cement, beton és üvegfalak. 2 hónapja először nincs fürdőruha rajtam. A flip flopot is lecseréltem.

KLtornyok (2)

Megérkeztem. Fel a 33. emeletre.

A lakásba belépve ledönt a lábamról a 16 fokra állitott légkondi és egyben a kilátás a városra a faltól falig tartó ablakokból… gyönyörű.

Ismerősöm egy pohár vörösborral vár a lakásban. Koccintunk. Eszembe jut, úgy hiányzott már egy pohár vörösbor, a bor nem módi a legtöbb ázsiai országban.

Vissza a civilizációba… de ez kell nekem?