Amikor egy kétsávos úton 3 autó között 8 motoros lavírozik a szembejövő forgalomtól függetlenül, hangos dudaszóval kísérve, tudod, hogy Délkelet-Ázsiában vagy. Állsz a dugóban a tűző napon és úgy érzed, hogy a körülötted lévő kipufogók füstje bármelyik pillanatban berobbanhat. Majd egy szempillantás alatt leszakad az ég és már el is felejted, hogy az előbb még meleged volt.

Az itteni közlekedésnek is van egy sajátos bája, amit meg lehet szeretni. Egy hónap és 1000 kilométer után már rutinosan veszem az akadályokat, azonban nem volt ez mindig így. Amikor megérkeztem, a reptéri taxi jobb első ajtójába akartam beszállni, amin a sofőr jót mulatott. Akkor még azt hittem, hogy a baloldali közlekedés lesz a legnagyobb kihívás. Valójában az a legkevesebb.

Balin tömegközlekedés csak nyomokban található, a távolságok elég nagyok, ezért hosszútávon a motorozás az egyetlen és egyben legjobb megoldás. (Rövidebb távra lent részletezem az optimális megoldásokat.) Motort 650-700 ezer rúpiáért érdemes bérelni havonta, ez kb. 14 ezer Ft-nak felel meg. Túlfizetni egyértelműen nem éri meg, alulfizetni pedig nem szabad. Fontos, hogy jó állapotú legyen és olyantól béreljük (szerződéssel), akihez bármilyen gond esetén rögtön lehet fordulni. Balin egyébként mindenki ismer valakit, az első körbekérdezés után nagyon gyorsan lehet egy “scooter guy”-t találni. A tankolás rendkívül olcsó, 5-600 Ftból tele lehet tankolni az itteni robogókat.

Najó, ez a modell talán nem a legalacsonyabb árfekvés, de hosszabb utakra megbízható társ.

 

Közlekedési szabályok nem nagyon vannak, csak ajánlások, így nincs mit megszegni. Ebből adódik, hogy még sohasem vezettem ennyire szabályosan. ???? Nincs olyan szerv, ami a törvény betartását ellenőrizni tudná. A rendőrség öncélúan működő korrupt szervezet, akik csak a sisak és a nemzetközi jogosítvány hiányát tudják számon kérni, majd akkora összeget követelni, amennyi épp nálunk van. Mindig tartsunk 50-100 ezer rúpiát külön a jogsi mellett, arra az esetre, ha megállítana a rendőr. Ha azt mondjuk, hogy csak ennyi van nálunk, el fogja fogadni, nem célja a bírósági eljárás, mert abból neki nem lesz bevétele. Az indonézek számára a jogosítványszerzés egyébként ingyenes, de a korrupció annyira ellehetetleníti a folyamatot, hogy a legtöbben csak megveszik a jogosítványukat. Így könnyen előfordulhat, hogy valaki többéves B kategóriás jogosítvánnyal még sohasem vezetett autót. Az sem ritka, hogy 7-8 éves forma gyerekeket látunk robogóval sisak nélkül vagy éppen egy 4 fős családot, kiskutyával, a bevásárlásból jövet egy motoron.

A sávok koncepciója itt egészen másképp működik. Nincs olyan, hogy saját sáv, maximum kölcsön vesszük egy időre valaki nagyobbtól és erősebbtől. Ezt nem tudva, előfordult, hogy jobbról egy busz, balról egy másik motoros előzött meg a saját sávomban egyszerre. Az irányjelzés is más szerepet tölt be. Az előzést persze nem jelzik, de gyakran előfordul, hogy kint hagyják az irányjelzőt a következő útelágazásig – legyen az akár 5 km-re. A buzgó közlekedésmérnökök is kiválóan adaptálták a körforgalmakat, ezeken azonban senki nem megy körbe. Mégis kinek van arra ideje? Kit zavar a szembejövő forgalom, ha legalább 10 métert spórolhatunk meg? A forgalom is igazi kihívás a sziget déli részén, ahol a legtöbben élnek. A dugó a főutakon szinte állandó, gyakran gyorsabban lehet gyalog haladni, mint autóval. A helyiek ezt teljesen természetesen az élet részének veszik: “Ah igen, nagy a forgalom”- állapítják meg teljes nyugodtsággal. Egy rossz szót nem hallottam, egy ideges kézmozdulatot még nem láttam balinézektől, pedig bőven van, min stresszelni. A dudaszó mindennapos, de csak jelzésként használják, hogy észrevegyék őket, például egy szűk úton kanyar előtt dudálnak.

Elsőre lehet, hogy ijesztően hangzik, de valójában a motorozás önmagában még lehet, hogy biztonságosabb itt, mint nyugaton. Mivel a motorozás a kultúra alapvető eleme, minden autós fel van készülve rá, hogy bárhonnan felbukkanhat egy robogó. A félelem a lehető legrosszabb stratégia. Kulcsszó itt is a türelem. Pár hét után már egész biztosan rutinosan lehet lavírozni a hosszú kocsisorok között. A forgalom miatt nem is lehet gyorsan haladni, a gyorsforgalmi utakon sem mennek 60 km/h-nál többel, az is már nagyon gyorsnak érződik. Saját hibámból tanulva az úthibák miatt sem érdemes, amik még a legjobb minőségű utakon is bárhol felbukkanhatnak. Bár jó minőségű utak nem nagyon vannak …

Vannak persze más alternatívák is. Két helyi alkalmazással és Uberrel is kérhető autós vagy motoros fuvar, ezek a GoJek és a Grab. Az első napokban vagy esti programoknál nagyon jól jönnek.  Főleg a motoros alternatívával gyorsan és nagyon olcsón lehet közlekedni, településen belül pár száz Ft-ért, teleülések között is bőven 2000 Ft-on alul. A GoJekkel étel házhozszállítást is lehet rendelni. Ez a kedvenc funkcióm: a sofőr elmegy a kiválasztott étterembe, megvárja, míg elkészül a kiválasztott étel, majd kiszállítja. Az étellel együtt szintén pár száz forintért. Ezen alkalmazások egyetlen hátránya, hogy a legturistásabb zónákban nem megengedett a használatuk, onnan csak hivatásos taxit lehet hívni. Általában lehet BlueBird taxit találni mindenhol, ami megbízható. Mindig figyeljünk rá, hogy a sofőr valóban elindítsa az órát vagy előre állapodjunk meg egy árban. Főleg a frissen érkezőket igyekeznek mindig “megcsapolni”.

A közlekedés kicsit olyan, mint maga Bali. Ezerféle, mindig nyüzsgő, tele van meglepetésekkel. Újabb puzzle darab került helyére a kulturális kirakósban.