Ismét Útra Indulok – a miértek

Az elmúlt 10 évben a legtöbb időt töltöttem most Magyarországyon, fél évet. Hogy mi vitt most haza?

Amig az USAban éltem, ahogy tudtam, bár messze is van, jártam haza. Bár imádom Amerikát, számomra mindig fontos volt, hogy szabadon jöhessek-mehessek, ahogy kedvem tartja. Ezért projektek között legtöbbször hazalátogattam, volt hogy egy évben négyszer is. Bármennyire is szeretek utazni, más kultúrákat felfedezni, azért úgy gondolom, hogy a családdal eltöltött idő is fontos.  Ez az elméletem egy kicsit átalakult, amikor az ENSZnél lévő projekten szigorú megkötések voltak, melyik tanácsadó mikor honnan is dolgozhat. Ez ugye 99%ban Manhattan 42. utcája és 2nd ave egyik felhőkarcolója volt. Ami persze nem a világ vége, történhet rosszabb is az emberrel, mint hogy Manhattenben dolgozik, de attól függetlenül az évi 15 nap eltáv nekem olyan volt, mintha levágták volna a szárnyaim.

Na hát ezek után érthető, hogy a projekt vége után úgy gondoltam, hogy jó lenne 1-2 hónapot azért otthon lenni, megnézni a családot, barátokat stb.

Történt viszont, hogy még le sem szálltam a gépről, csörgött a telefonom – egy angol fejvadász érdeklődött, hogy hogy állok munkával, mivel lenne számomra egy testhezálló tanácsadói projektje Budapesten. Mondtam neki, hogy most épp szünetet tartok, nincs igazán kedvem új projektbe belefogni, főleg nem Magyarországon. Mire ő, elkezdett győzködni, hogy csak 3 hónapról lenne szó, napi 2 napot kéne ügyfélnek dolgozni, azt is távmunkában stb.

Igy már nem hangzott olyan rosszul ha már úgyis itthon terveztem az évvégéig, ezért ráálltam az interjúra. Ez volt egy pénteki nap, hétfőn már kezdeni is kellett. :). Hirtelen belecsöppentem egy váratlan szituációba, 2007 óta nem voltam már huzamosabb ideig, 2 napnál többet Budapesten. Igy kezdődött az egész, aztán a 2 nap munkaigényből heti 5 nap lett, a 3 hónapból meg 4, majd 5 és végül 6 hónap.

Áprilissal húztam meg a határt, hogy akkor bármi történik, újra útra indulok. Ez végül hellyel-közzel tartottam is. 🙂

Na de, hogy mégis miért indultam megint útnak?  Jó kérdés.

A legnagyobb motivációm az volt, hogy nem éreztem jól magamat a bőrömben sem Budapesten, sem igazán Magyarországon. Az elmúlt években belémivódott az amerikai mosoly az arcokon, a “You can do it” attitűde és ezt sajnos nem találtam meg otthon. Ahogy teltek a napok és hónapok úgy éreztem, hogy úgy sorvad a lelkem belül, kezd megfanyalódni, életuntá, céltalanná válni.

Tehát, hogy miért indultam megint útra? Azért mert úgy éreztem, hogy tartozok magamnak Brigi10annyival, hogy olyan környezetbe helyezem magam ismét, ami felemel, motivál és ami tanit. Tanit, hogy más ember legyek, hogy jobb ember legyek.