Amikor kulturális sokkról beszélünk, legtöbbször az jut eszünkbe, amikor az olaszok hangosan gesztikulálva kommunikálnak, vagy amikor messziről felismerni az amerikaiakat baseball sapkájukról és rövidnadrágjukról még a színházban is, vagy éppen amikor szemünk sarkából rácsodálkozunk, amikor muszlim nők hosszú lepelben mennek be az uszoda medencéjébe mellettünk.

Ritkán, de beszélünk arról is kulturális sokk kapcsán, hogy külföldiek mit találnak különösnek kis hazánkban, de egyáltalán nem beszélünk magyarként Magyarországon átélt kulturális sokkról mint, hogy gyalogosként Magyarországon a zebrán átjutni kész életveszély vagy  éppen egy bizonyos kor után már szórakozás gyanánt járunk a körzeti orvoshoz.

orvos

Pedig van és létezik kulturális sokk magyarként is Magyarországon. Nem tudom más hogy van vele, de én mindennap érzékelem a bőrömön.

Azt mondják a megszokás nagyúr, még pedig olyannyira, hogy bármennyire rossz is vagy szorít a cipő, nem vesszük észre, hogy nem érezzük jól magunkat a bőrünkben. Mi magyarok annyira elfogadtuk a pesszimizmusunkat, hogy már azt sem vesszük észre, hogy kilóg a lóláb..

Hiszen mi magyarok  szeretünk szenvedni. Mi lenne velünk ha csak egy nap is úgy telne el, hogy nem szidnánk az aktuális kormányt, nem botránkoznánk meg a folyton emelkedő árakon, lenne még orvos, szakember az országban vagy éppen esténként nem Barátok közt lennénk vagy éppen “éjjel-nappal nem a Budapestet” bámulnánk.

Sokminden megváltozott azóta, amióta én elmentem itthonról. Van annak 10 éve is.

Egy váratlan megkeresésnek köszönhetően ill. talán egy kevésbe átgondolt IGEN válasznak köszönhetően  viszont pár hónapja ismét Magyarországon élek.

budapest-1272588_1920

 

Éltem én már Budapesten korábban, még is ez a pár év kihagyás megtette hatását. Át tudom érezni mit éreznek a külföldiek kis hazánkba érve. Én is valami hasonlón mentem keresztül. Először is Budapesten elszabadultak az albérlet árak és a kereslet hihetetlen mértékben nőtt, aminek köszönhetően a lakás tulajdonosok tényleg már egy lerobbant panellakásért is minden szégyenérzet nélkül annyit kérnek, amennyit meg tudnak álmodni. Persze a hozzám hasonlóak, akik pár hónapra keresnek csak egy tisztességes albérletet, főleg esetleg számlásan, mint egy szalmakazalban tűt keresni.

Na de lendüljünk ezen túl és beszéljünk a közlekedésről fővárosunkban. Ha az ember szerencsés és metró közelében lakik, miért ne használna tömegközlekedést. Mivel nem szeretnél véletlenül sem mellé lyukasztani és büntetést kapni a BKVn ezért úgy döntesz, még ha keveset is utazol, a legjobb ha biztos ami biztos és bérletet veszel, igy nem lehet gond. Na de igy is, hogy minden másnap miután befelé menet bemutattad, kifelé menet szintén még két BKV ellenőr vár, akik mellett a drótkerítéshez kivezényelt határőreink elbújhatnak. Mindenesetre jobban hasonlitanak bevetésre készen álló kommandósra mint jegykezelőkre. És persze pár nap leforgása alatt megtanítják neked, hogy még bérlettel a kezében is meg lehet büntetni a kedves utast Magyarországon.

bkv

És legközelebb amikor kiszállsz a metrókocsiból és meglátod őket, már messziről összeszorul a gyomrod, kiver a verejték, hogy mibe fognak megint aznap belekötni. És azt kívánod, hogy bárcsak lenne Uber ebben a városban, hogy a BKVt lecserélhesd valami emberhez méltóbb közlekedésre.

Felsétálok a felszínre miután kaptam egy jó kis büntetést de közben meglátom az közmunkást, aki az őszi leveleket szedi össze a körútról. Hihetetlen hálát érzek, hogy végre nem a csikkeken és csokipapirokon keresztül kell majd haladnom hazafelé… ennek az örömömnek hálát is adok… amit rögtön vissza is szívnék, mert látom a szemeiben, hogy nem tudja hova tenni ki ez az őrült, aki az utcaseprését köszöngeti. És akkor hirtelen nekem eszembe ötlik, hogy nem az USAban vagyok, ahol a homoksöprőkkel olyan kedélyesen elbeszélget az ember és együtt morog  kedélyesen a seprővel a bajusza alatt mennyi homok van az óceánparton még.

kozmunka

forrás hirhatar.hu

Telnek a napok Magyarországon és te egyre jobban érzed, hogy ez igy nem ok… kilógsz a tömegből. Itt nem illik csak úgy valakihez hozzászólni az utcán vagy esetleg rámosolyogni is beszédbe elegyedni és esetleg megjegyezni milyen szép a ruhája. Itt nem, ez nem az a világ. Itt meg kell tanulni morogni és felháborodva szidni a szomszéd Józsit meg a Pirit meg a főnököt a munkahelyről meg tudni mit mondott épp Orbán Viktor vagy ki szexelt kivel az aktuális beköltözős szériában, ki válik és kinek van a legkeményebb feneke a magyar sztárok közül.  Az a menő.

Telnek a napok és azt érzed, hogy na talán mostmár beleillessz a társadalomba… tényleg visszarázódtál a társadalomba. De ugyanakkor elkap egy magányos érzés. Ahogy megerősödtél, páncélt húztál és már moderálod magad amikor elmész az utcaseprő mellett, elszigetelten érzed magad.

Úgy érzed veled valami baj van, mert úgy hiányzik, hogy a boltban az eladó kedvesen segítsen ha nem találod a kívánt terméket vagy éppen a villamos sofőr ne csapja be az orrod előtt az ajtót amikor közel egy sarkot futottál a villamos után.

budapest-854618_1280

Magányos vagy, mert hiányoznak az emberek, vagyis inkább az emberség. Az kutatod mi a baj veled és rájössz, hogy a világon járva és magadba szippantva észrevétlenül a nemzetközi társadalmi normákat a te betegségedet úgy hívják kulturális sokk. A kulturális sokk kellő közepén ülsz  magyarként Magyarországon.

 

Üdvözlettel,

 

brigitta_signature

6

Egy Digitális Nomád